„2., Az egyháztársadalom pártpolitikai megosztottsága. Van egy bevett sablon, mely szerint az aktív keresztyének »természettől fogva« jobboldali szavazók. Ez nagy tévedés. Mint ahogyan az is, hogy a szavazó állampolgárok a szavazataikat elvek mentén adják le. Ez is tévedés. A szavazás nagyban érzelmi kérdés. A szavazók egy igen jelentős része nem foglalkozik azzal, hogy egy-egy párt milyen világmagyarázatot képvisel. Nincs feltétlenül közvetlen kapcsolat a pártok által képviselt valóságértelmezések és a szavazatok között. Ekként eshet meg például az az ellentmondásos helyzet, hogy a keresztyének egy jó része egy volt ateista párt mai örökösére szavaz. Erről itt írtam. (…)
6., Teljesen nyilvánvaló, hogy az egyházak nem kapcsolódhatnak be direkt pártpolitikai küzdelmekbe. Nem mondhatják meg híveiknek, hogy miként szavazzanak. Direkt módon nem támogathatnak egyetlen pártot sem. Ám ugyanakkor, a pártpolitikai semlegesség nem egyenlő a világnézeti semlegességgel. Hol van az megírva, hogy a világnézeti kérdések egyetlen médiumai csak a pártok lehetnek? Miféle demokráciaértelmezés az, amely szerint minden tematizációs hatalom a pártok kezébe van letéve? Mi az igehirdetés, ha nem világmagyarázat és határozott világnézeti állásfoglalás? (…)
9., Világnézetileg semleges keresztyénség nincs. Ebből ugyan nem következik pártpolitikai elköteleződés, de az igen, hogy akár kampányban, akár nyugodtabb időszakokban a keresztyén értékvilágot közvetíteni kell. Különben a keresztyénség önmagát szünteti meg. S ha ebből a hallgató egyik vagy másik párt egyik vagy másik programpontjára ismer rá, az nem azért van, mert az egyház úgymond politizál, hanem azért, mert a keresztyénségnek eleve van közösségi szintű üzenete pártpolitikától függetlenül is.”